Fess az égre színeket,Pilleszárnyút, könnyedet,
Méh viasz színt, édeset,
Nyugibogyó zöldeket,
Fess olyat, mit nem lehet.
Őzikeszínű barnát,
Mitől a melegség jár át.
Rózsaszínűt, babásat,
Lilát. Olyan harsányat.
Vérvöröset. Ragyogót.
Érzékien izgatót.
Kék árnyalatot, játékost,
Haragvó szürkét, Tajtékost,
Naplementést, narancsost.
Éjfeketét, bársonyost,
Aranyat. Nemest, igazat,
Ezüstöt, nyáréji holdasat.
S ha mindezeket egybe vegyíted,
Megkapod a fehéret,
Így alkotva magadban egységet.
Varázslat
Amott egy árny alak.Ki letörte szárnyadat.
De van még pár árnyalat.
Ne kergess árnyakat.
Emeld fel álladat.
Éld meg az álmodat.
Hisz mindjárt virradat.
S eltűnik az árny alak.
Mit magad körül láthatsz,
Illúzió. Varázslat.
Hajítsd el láncodat.
Az élet, csodálat.
Boldog, ki itt játszhat.
Kívánhatsz egyet. Vagy százat.
Ági versei
Szöszölés 8.
Varázsvilág álmodás.
Rajtad kívül nincsen más.
Én vagyok te, s te vagy én.
Pöttyök vagyunk isten köpenyén,
tollpelyhek a nyitott tenyerén,
cseppek az élet tengerében,
kanyarok az élet útvesztőjében.
Pamacs felhők fent az égen.
*****
én, ki most e sorokat olvasom,
létezésem mindenkinek jutalom.
Lelkemmel ezt biztosan tudom,
mit szívem súg, meghallom,
jutalmam érte béke, és nyugalom.
Így megyek tovább utamon,
s engedlek téged is utadon.
Számomra a világ így teljes,
hibátlan, kerek, és egységes.
