"Ha maradok, beledöglök."
Írni még nem tudsz, de idővel.... ismét kinyílik a szív... most értened kell, muszáj, hogy ne ess bele még egyszer. Minden maradék józan eszedre szükség van, a beugró furcsa emlékeket már meg tudod fejteni s a kép, amit kaptál, több, mint riasztó. Hatalma volt feletted, amit nagyon élvezett és szeretett. Nem téged, hanem azt, hogy birtokolt és játszhat veled. De nem a szép szerelem játékát, ahol a másik az első, hanem a játszmát, ahol csak ő létezik. Szereti ezt, hiszen most nem őt uralják, hanem irigyen és bosszúval visszaadja valakinek, amit attól kapott, aki neki a minden volt, de annak ő nem.
Nem lehet soha gyenge. Talán mert a gyermekeiért sem harcolt. Lebukna, maga előtt.
Na jó, jó...de mivel vonzod be a helyzetet, az embert?
Azzal, hogy megérzi, téged lehet használni. Pedig csak játszanál. Őszintén. Míg a másik megkopott, megsérült és megsértett lelke elszállt már rég. Pedig semmi másra nem vágyik, mint biztonságra.
És mi az, amit te tanultál? Nincs biztonság. Csak te vagy, akire számíthatsz. Nem azért, mert nincsenek barátaid, hanem mert a felelősség rajtad van. Legyen az interjú, munka, gyerek... TE nem hagyod el a gyerekeidet. Te nem teszed. Harcolsz minden erőddel. Ezt az erőt irigyli benned. Ezzel is bevonzottad. KÉPES vagy harcolni. Neki csak a sárm marad. Csúcsra fejleszti magát a játszmákban. Totális manipulálás. Totális illúziók. Törött és egyoldalú szerelem.
Vannak dolgok, amiket meg kell előzzön a csend. Könnyebben jön ki a szádon a nem. Amit sosem mondanál. Mégsem maradt más választásod. Aki ezt eléri nálad, minden gondoskodásod, törődésed ellenére, az a szabadságot sosem ismerte meg a szeretetben. Sosem tud szeretni. Senki nem mutatta meg neki, az milyen. Senkitől nem fogadja már. Gyanakvó és elveszett, soha meg nem haló, beteg emberként él tovább. él - kis betűvel.
De talán ez már nem dolgod. Lelkiismeretfurdalásod van-e még? Bűnösnek érzed-e magad még?
Látod-e a világod onnan felülről kicsit? Látod-e, hogy ha ez nem történik meg veled, sosem találod meg a helyed. Ahol tényleg megbecsülnek, ahol veled nevetnek, ahol csak úgy örülnek neked.
Ami elmúlt, az visszahozhatatlan. De az érzés, hogy te tehetsz azért, hogy ezután jobb legyen, felbecsülhetetlen.
