Nyárutó
Nyár este volt.
Olyan, ahol csendben búcsúzik a nyár,
S rőt mosolyában még alkalmat talál
A tovatűnő tücsökírta óra, halvány utószóra.
Még minden élő volt.
Mint a virág, mi fellángoló szirmai között
Gyászolja a lelket, mi beleköltözött,
S új életre várva, bátran feledkezik elhulló magába.
Még fényes volt a reggel.
De már megcsalt mindent áruló hideggel.
Maradj még! Ne légy hozzám idegen!
Kéklő égszemeden ősz néz majd ködhidegen!
- Maradok örökre - szólt a nyár válaszul
Az ősz is én vagyok, ha velem változol.
Sz.I./ Szimpla W
Mint a virág, mi fellángoló szirmai között
Gyászolja a lelket, mi beleköltözött,
S új életre várva, bátran feledkezik elhulló magába.
Még fényes volt a reggel.
De már megcsalt mindent áruló hideggel.
Maradj még! Ne légy hozzám idegen!
Kéklő égszemeden ősz néz majd ködhidegen!
- Maradok örökre - szólt a nyár válaszul
Az ősz is én vagyok, ha velem változol.
Sz.I./ Szimpla W
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése