Györgyi bögréje

Reggel a kávémat kortyolgatva elgondolkoztam azon, hogy mindjárt itt a karácsony. Ideje lenne elkészíteni a kívánságos levelet! Na mi is legyen benne ? A világ béke most kimarad. Hisz elrontották azt a nagyok. A szeretet is kimarad, mert nem karácsonyi kívánság nekem, hanem olyan dolog amire mindennap szükségem van.
Hát akkor mire is vágyom én?

Egy bögrére, benne forró, gőzölgő teára, vagy kávéra . Na és arra, hogy sok- sok olyan reggel legyen még, amikor megtehetem, hogy ráérősen a gondolataimba mélyedve igyam az isteni nedűt.
 
Ráadásnak pedig kérek szépen bögrét!
Olyat ami igazi, melegséges, ,kedves és a tenyerembe való. Ha szerény akarnék lenni, akkor azt kívánnám, hogy elég egy bögre. De karácsonykor merjünk nagyot álmodni! Én sok csodásabbnál csodásabb bögrét szeretnék! Azért, hogy mindennap eszembe juthasson az, akitől kaptam és ezáltal mindennap egy bögre szeretetet is kapnék.Ráadásul, ha sok bögrét kapnék, akkor az is eszembe ötlene, hogy lám lám nem éltem hiába, mert milyen sokan szeretnek és gondoltak rám.

Na ugye hogy nem is olyan szerény. Mégis annyira jó lenne, ha így lehetne!

Györgyi

Jorge Bucay: A gyűrű valódi értéke

Mester azért jöttem, mert olyan jelentéktelennek érzem magam, hogy nincs kedvem semmihez.
Azt mondják, nem vagyok jó semmire, semmit sem csinálok jól, hogy ügyetlen vagyok meg buta is.
Hogyan tudnék javítani a helyzetemen? Mit tehetnék, hogy többre tartsanak?
 

A mester rá sem nézett, csak ennyit mondott: Nagyon sajnálom fiacskám. Nem segíthetek, előbb a magam baját kell orvosolnom. Esetleg utána… Kis szüntet tartott, majd így folytatta: Persze, ha segítenél nekem, akkor gyorsabban tudnám orvosolni a saját bajomat, és utána talán majd rajtad is tudok segíteni.

Nyitott szív és józan ész

Bizonyosság

Minden rajtad áll!

Ha azt tartod, hogy elveszett vagy, akkor el is vesztél.
Ha azt hiszed, hogy nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni.
Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, hogy nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön.
Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél.
Mert odakint a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik.

Minden rajtad áll!

Nem egy futamot veszítenek el igen gyakran, még mielőtt egy lépést is tettek volna:és jó pár gyáva vallott kudarcot, még mielőtt bele kezdett volna művébe.
Nagy dolgokban gondolkodj, és tetteid nőni fognak.
Gondolkodj csak kis dolgokban: le fogsz maradni.
Higgy abban, hogy tudsz, és tudni fogsz.

Minden rajtad áll!

Ha azt tartod, hogy kitagadtak, akkor kitagadott vagy.
Nagyban kell gondolkodnod, hogy felemelkedj.
Önmagadban kell bizonyosnak lenned ahhoz, hogy valamit is elérj.
Az élet viadalait nem mindig az erősebbek és a gyorsabbak vívják.
Ám előbb-utóbb az lesz a győztes, aki hisz abban, hogy tud.

(L. Ron HUBBARD)

A kereső

Jorge Bucay - Elgondolkodtató történetek - A kereső - (Mesék, amik megtanítottak ÉLNI)

Keresőnek mondanám azt a férfit, akiről ez a történet szól.
Keresőnek azt nevezzük, aki keres, de nem feltétlenül talál.

Nem is feltétlenül tudja, hogy mit keres, egyszerűen keresésnek tekinti az életét. Egy napon a kereső úgy érezte, hogy Kammir városába kell mennie. Már régen megtanulta, hogy szigorúan követnie kell az ismeretlenből, a bensőjéből származó előérzeteit, úgy hogy mindent hátrahagyva el is indult.

Két álló nap gyalogolt poros utakon, mire megpillantotta a távolban Kammir városát. Nem sokkal azelőtt, hogy elérte a város szélét, a gyalogút jobb oldalán egy domboldalra lett figyelmes. Üde, zöld színben pompázott fák, madarak, gyönyörű virágok tarkították; alacsony, lakkozott léckerítés övezte.

Bronzfényben csillogó kiskapu csábította hogy belépjen.

Hirtelen megérezte, hogy nem is érdekli már a város, engedett a csábításnak, hogy egy kicsit megpihenjen itt. A kereső bement a kapun, és lassan elindult, körülötte itt is, ott is kövek fehérlettek elszórva a fák között. Hagyta, hogy pillantása megpihenjen a színpompás paradicsom minden apró részletén, akár egy pillangó.

Szeme a kereső szeme volt, s talán ezért is vette észre rögtön az első kövön a feliratot:
Abdul Tarek, élt nyolc év hat hónap két hét három napot.

Beleborzongott, amikor rájött, hogy nem akármilyen kő ez, hanem síremlék. Szomorúan állapította meg, hogy ilyen fiatalon kellett valakit ide temetni. A férfi körülnézett, és látta, hogy a szomszédos kövön is van felirat. Odament, és elolvasta:
Dzsamir Kalib, élt öt év nyolc hónap három hetet.

A kereső megrendülten állt. Temető ez a gyönyörű hely, és minden egyes kő valakinek a sírját jelzi! Egyenként végignézte a köveket. Mindegyiken hasonló sírfelíratot látott: egy nevet és a halott pontos életkorát. Legnagyobb megdöbbenésére azonban a legidősebb halott is csak alig valamivel több mint tizenegy éves volt...

Mérhetetlen megrendülésében sírva fakadt.
A temetőőr éppen arra járt, odalépett hozzá. Egy pillanatig néma csöndben nézte, ahogy sír az idegen, aztán megkérdezte, hozzátartozóját gyászolja-e.

- Nem, nem a hozzátartozómat - felelte a kereső. - Hanem mi történt itt? Mily borzalom esett ezen a városon? Miért a sok halott gyermek ebben a temetőben? Milyen szörnyűséges átok ül e város népén, hogy külön sírkertet kellett létrehoznia a gyermekeknek?

 Az idős férfi elmosolyodott.

- Nyugodjon meg. Nincs rajtunk semmiféle átok. Csak egy régi hagyomány él tovább körünkben. Elmesélem. Amikor valaki betölti a tizenötödik évét, a szülei ajándékoznak neki egy ilyen könyvecskét, mint amilyent én is itt hordok a nyakamban. A hagyomány úgy kívánja, hogy attól a naptól fogva valahoányszor nagy örömben van része a gyermeknek, kinyitja a könyvecskét, és feljegyzi:
Bal oldalra, hogy mi volt... jobbra pedig, hogy meddig tartott az öröme.

 Megismerkedett a menyasszonyával, beleszeretett. meddig tartott a lángoló szenvedély, a megismerkedés öröme? Egy hétig? Kettőig? Három és fél hétig?
Aztán az első csók izgalma, az első csók felejthetetlen öröme - az meddig is tartott? A csók másfél percéig? Két napig? Egy egész héten át?

És a terhesség, az első gyermek születésének öröme?
És a barátok esküvője?
És a találkozás a távoli vidéken élő testvérbáttyal?
Mennyi ideig tartott az öröme ilyenkor?
Órákig? Napokon át?
Úgyhogy feljegyzünk minden pillanatot, amit élvezünk... minden egyes pillanatot.

Mikor valaki meghal, nálunk az a szokás, hogy kinyitjuk a könyvecskéjét, összeadjuk mennyi ideig tartott az öröme, és ezt írjuk a sírjára. Mert szerintünk csak ez az igazi idő, amit ÉLT.

A boldogság szivárványmadara

Fess az égre színeket,
Pilleszárnyút, könnyedet,
Méh viasz színt, édeset,
Nyugibogyó zöldeket,
Fess olyat, mit nem lehet.
Őzikeszínű barnát,
Mitől a melegség jár át.
Rózsaszínűt, babásat,
Lilát. Olyan harsányat.
Vérvöröset. Ragyogót.
Érzékien izgatót.
Kék árnyalatot, játékost,
Haragvó szürkét, Tajtékost,
Naplementést, narancsost.
Éjfeketét, bársonyost,
Aranyat. Nemest, igazat,
Ezüstöt, nyáréji holdasat.

S ha mindezeket egybe vegyíted,
Megkapod a fehéret,
Így alkotva magadban egységet.

Varázslat

Amott egy árny alak.
Ki letörte szárnyadat.
De van még pár árnyalat.
Ne kergess árnyakat.
Emeld fel álladat.
Éld meg az álmodat.
Hisz mindjárt virradat.
S eltűnik az árny alak.
Mit magad körül láthatsz,
Illúzió. Varázslat.
Hajítsd el láncodat.
Az élet, csodálat.
Boldog, ki itt játszhat.
Kívánhatsz egyet. Vagy százat.

Ági  versei

Szöszölés 8.

Varázsvilág álmodás.
Rajtad kívül nincsen más.
Én vagyok te, s te vagy én.
Pöttyök vagyunk isten köpenyén,
tollpelyhek a nyitott tenyerén,
cseppek az élet tengerében,
kanyarok az élet útvesztőjében.
Pamacs felhők fent az égen.

*****

én, ki most e sorokat olvasom,
létezésem mindenkinek jutalom.
Lelkemmel ezt biztosan tudom,
mit szívem súg, meghallom,
jutalmam érte béke, és nyugalom.
Így megyek tovább utamon,
s engedlek téged is utadon.
Számomra a világ így teljes,
hibátlan, kerek, és egységes.

Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak

Vékony kis könyvecske, 2 nap alatt elolvasható. Kíváncsi vagyok rá. Ha ti is, itt olvashatjátok vagy rákereshettek.

****
Ajánló:
A nyugati nő találkozása Ausztráliával
Marlo Morgan

Egy amerikai orvosnő merész, páratlan kalandba keveredik, amikor elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzs, az Igazak népe hívását, és velük megy négy hónapos vándorútjukra, keresztülszelve a távoli kontinens kietlen pusztaságát. A 2200 kilométeres út során nap mint nap bizonyítja kitartását, ezért nomád társai befogadják, és készséges türelemmel beavatják évezredes kultúrájukba - ő pedig megtanulja, milyen ereje van az őszinteségnek, megismeri az életben maradás rejtélyeit, megtapasztalja a test és a lélek összhangját, a tánc és az ének gyógyító hatalmát. Majd pedig teljesíti, amire kérik, és közvetíti az Igazak üzenetét, amely minden emberhez szól: fogadjuk el, hogy minden élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, találjunk vissza a természetbe, és vigyázzunk a Földre. Belső világunkban pedig szabaduljunk meg az értelmetlen elvárásoktól, és találjunk értelmes célt az életünknek. Marlo Morgan 1991-es regénye rögtön nemzetközi hírű bestseller lett; az azóta eltelt több mint két évtized lankadatlan érdeklődése pedig a modern klasszikusok sorába emelte.(Libri kiadó)

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak című könyvének kitüntetett helye van a polcomon, közvetlenül Exupery Kishercege mellett. Nem véletlenül, hisz mindkettőt mint egy-egy bibliát veszem elő, újra és újra találva bennük valami új üzenetet, valami fontos mondanivalót, amire azelőtt esetleg nem figyeltem oda eléggé, vagy ami az adott élethelyzetemben leginkább a segítségemre lehet.
Az amerikai írónő meghökkentő kalandjai egy ismeretlen bennszülött ausztrál törzzsel, az Igazak népével üzenet az olvasó, illetve az egész emberiség számára: Vigyázzatok a Földre! Találjatok vissza a természetbe! Ha megszívlelitek, megtaláljátok létezésetek valódi értelmét, akár az Igazak népe.
E magvas mondanivaló mellett a könyv tele van szeretettel, melegséggel, izgalmas és meghökkentő kalandokkal, érdekes szokásokkal, a kitartás és erő hőstetteivel, ember és természet páratlanul szép együtt lélegzésével. Aki nem olvasta, annak tiszta szívvel ajánlom, aki pedig már olvasta, sose feledje a sorokat!
(fusz.hu)

**
A könyvből:


Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet
üres kézzel éltem át.
Marlo Morgan

Az olvasóhoz

A könyvben leírtak tények, valóságos élmények hívták életre. Az olvasó meg-győződhet majd róla, nem vittem magammal jegyzetfüzetet. A történetnek az a feladata, hogy az ausztráliai bennszülöttek egyik kis törzsét megvédje a jogi felelősségre vonástól. Szándékosan ne említettem távoli barátaim nevét, akik kerülni akarják a nyilvánosságot, és megőriztem a számunka szentnek számító hely titkát is.

Nem kell az olvasónak azon elfáradnia a könyvtárba, hiszen nem feledkeztem meg az alapvető történelmi áttekintésről. Nem szükséges elutaznia a távoli Ausztráliába sem, mert a bennszülöttek mai életkörülményeit bármely amerikai város szegénynegyedében megismerheti, ahol a színes bőrűek többsége munkanélküli-segélyen él. A szerencsésebbje nem állástalan, igaz, csak alantasabb munkához jut; a kultúrájuk pedig kihalófélben van ahogy Amerika őslakosai esetében történt, mivel életüket kijelölt korlátok közé szorították, és több nemzedékük számára megtiltották a szent hagyományok gyakorlását.

Amitől nem kímélhetem meg az olvasót, az az Igazak üzenete.
Amerika Afrika és Ausztrália láthatólag azon fáradozik, hogy javítsa az emberfajták közötti kapcsolatot. Ám valahol az ausztrál kontinens legeldugottabb vidékén, a világtól elzárva ősi életforma maradt fenn. Különleges embercsoport él ott, amely nem tudja, mi a rasszizmus, csupán az emberekkel és a természettel törődik. Ahhoz, hogy pontosan megértsük ezt az életet, jobban meg kell ismernünk a létező embert és az emberi létezést.

E könyv szerény magánkiadványként indult, s mégis nagy feltűnést keltett. Bizonyára olvasóim is más és más következtetéseket vonnak le belőle. Úgy tűnhet például: az az ember, akire közvetítőmként és tolmácsomként hivatkozom, az elmúlt években nem tartotta be az állami törvényeket, szabályokat: nem törődik a népszámlálással, az adókkal, a választásokkal, a földhasználati joggal, a bányászati engedéllyel, a születés és halál bejelentésével és így tovább. Sőt a törzs más tagjait is engedetlenségre buzdítja. Sokan kérték tőlem, hogy hozzam nyilvánosságra ennek az embernek a nevét, továbbá hogy vezessek el egy csoportot a távoli sivatagba, járjuk végig ugyanazt az utat. Nem tehettem eleget a kérésnek. Bizonyára lesz olyan, aki azzal vádol, hogy magam is szemet hunyok a törvénysértések fölött, illetve hogy nem mondok igazat, s a törzs talán soha nem is létezett.

Válaszom a következő: nem egész Ausztrália bennszülött lakosságáról beszélek. Csupán a földrész mindentől távol eső vidékén élő, vadaknak vagy ősembereknek emlegetett kortársaink nevében szólok. Mielőtt 1994 januárjában visszatértem az Egyesült Államokba, újra felkerestem őket. Újra áldásukat és beleegyezésüket kaptam, hogy végezzem ezt a munkát.

Azoknak az olvasóimnak, akik csupán szórakozást keresnek soraimban, azt kívánom: olvassák könyvemet élvezettel, aztán felejtsék el, mint afféle könnyű elő-adást. Ha a mesét keresik benne, nem fognak csalódni: azt kapják, amit vártak.

Ám aki fogékony az üzenetre, tisztán megérti majd az üzenet szavát. És nemcsak eszével, hanem érezni fogja zsigereiben, szívében, minden porcikájában. Belegondol, hogy vele is megtörténhetett volna, hogy őt választják ki erre a vándorútra. Elhiszi majd nekem, hogy olykor nem bántam volna, ha nem rám esik a választás.

Mindannyian vágyunk olyan élményre, amely valamilyen isten háta mögötti vidékhez fűződik; én a szó legszorosabb értelmében az isten háta mögött jártam. Velem a valóságban megtörtént mindaz, amit más csak szeretett volna megélni. Én a saját bőrömön tapasztaltam mindent.

A könyvet lapozva olvasóm szívét talán majd megérintik hőseim. Angolul írt szavaim mögött a világ minden emberének közös nyelve: az érzés szól.
Ízlelgesse hát az üzenetet, kedves Olvasó, szemezgesse ki belőle, amit jónak talál, a többit pedig hajítsa féle; hiszen ez a világ rendje.

A természeti népek hagyományainak megfelelően új nevet választottam magamnak, amely kifejezi ott fölfedezett képességemet.

Őszinte hívük:
Utazó nyelv

E regény megírására ausztráliai élményeim ösztönöztek. A történet játszódhatna akár Afrikában, akár Dél-Amerikában vagy bárhol a világon, ahol még ismerik a civilizáció szó eredeti jelentését.
Az olvasó dolga csupán annyi, hogy megértse a neki szóló üzenetet.
M.M.

***

"A testi gyógyítás csak akkor ér valamit, ha az ember örök, néha megsebzett, vérző, fájó lelkének ápolásával párosul." Marlo Morgan

 

Ausztrál őslakos fohász:

http://www.youtube.com/watch?v=9LloDePqw-M