Minden rajtad áll!
Ha azt tartod, hogy elveszett vagy, akkor el is vesztél.
Ha azt hiszed, hogy nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni.
Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, hogy nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön.
Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél.
Mert odakint a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik.
Minden rajtad áll!
Nem egy futamot veszítenek el igen gyakran, még mielőtt egy lépést is tettek volna:és jó pár gyáva vallott kudarcot, még mielőtt bele kezdett volna művébe.
Nagy dolgokban gondolkodj, és tetteid nőni fognak.
Gondolkodj csak kis dolgokban: le fogsz maradni.
Higgy abban, hogy tudsz, és tudni fogsz.
Minden rajtad áll!
Ha azt tartod, hogy kitagadtak, akkor kitagadott vagy.
Nagyban kell gondolkodnod, hogy felemelkedj.
Önmagadban kell bizonyosnak lenned ahhoz, hogy valamit is elérj.
Az élet viadalait nem mindig az erősebbek és a gyorsabbak vívják.
Ám előbb-utóbb az lesz a győztes, aki hisz abban, hogy tud.
(L. Ron HUBBARD)
****
Agnes Beguin: Figyelj és hallgass rám
Figyelj
és hallgass rám
Ha arra kérlek, hogy hallgass rám,
és te tanácsot adsz,
nem teljesítetted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,
és te elmagyarázod, hogy miért így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed,
valamit tenned kell, hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem, süket vagy.
Nem kértem mást, csak azt,
hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem azt, hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy meghallgass.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene tenni,
csak alátámasztod gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik,
és tanácsra nincs is szükség.
Hát te is, kérlek, figyelj és hallgass rám,
ha szólni akarsz, várj egy ideig.
és akkor én is tudok rád figyelni.
****
Portia Nelson: Önéletrajz öt fejezetben
1. Sétálok végig az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán
Beleesek.
Elveszett vagyok… remény nélküli.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság lesz, mire kijutok.
2. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán,
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesek.
Nem tudom elhinni, hogy megint ugyanott vagyok.
De nem az én hibám.
Ismét hosszú időbe telik, mire kijutok.
3. Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély lyuk a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesek… ez már szokás.
Nyitva a szemem,
Tudom hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kikerülök onnan.
4. Sétálok ugyanazon az utcán
Van egy mély lyuk a járdán.
Kikerülöm.
5. Egy másik utcán sétálok.
***
Carl Rogers:Nyitott kézzel szeretni
Egy könyörületes személy,látva hogyan küszködik egy pillangó,hogy kiszabadítsa magát a bábból,segíteni akart neki,nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot.
A pillangó kiszabadult,kibújt a bábból,bizonytalanul bukdácsolt,de nem tudott repülni.
Valamit ez a könyörületes személy nem tudott,azt,hogy csak megszületés,kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak,hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte,sose ismerte meg a szabadságot,sosem élt igazán.
Én úgy mondom, nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat,ami lassan ért meg bennem,a fájdalom tűzében és türelem vízében kovácsolódva. Az a tapasztalatom,hogy muszáj felszabadítanom azt,akit szeretek,mivel ha rákulcsolódok, rácsimpaszkodok,vagy megpróbálom irányítani,azt veszem el,amit megtartani próbálok.
Ha én megpróbálok megváltoztatni valakit,akit szeretek,mivel úgy érzem,én tudom milyennek kellene lennie, akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg,a jogtól,hogy felelősséget vállaljon saját életéért,választásaiért,létformájáért.
Valahányszor ráerőltetem kívánságomat,vagy akaratomat,vagy megpróbálok hatást gyakorolni felette,megfosztom a fejlődés, érés,teljes lehetőségétől,az én birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem,és teljesen mindegy,mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekvésemmel,és védéseim,vagy túlzott figyelmem,szavaknál ékesszólóbban tudja mondani a másik személynek:
“Te képtelen vagy magadra vigyázni,nekem kell veled törődnöm,rád vigyáznom,mert te az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.”
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak akit szeretek:
Szeretlek téged,értékellek téged,tisztellek és bízok benned,hogy birtokában vagy,illetve ki tudsz fejleszteni magadban olyan erőt,képességet,hogy mindazzá válj,ami lehetséges számodra,ha én nem állok utadba.
Annyira szeretlek,hogy felszabadítalak,hogy egymás mellett sétáljunk örömben és bánatban.
Együtt fogok veled érezni,ha sírsz,de nem foglak arra kérni,hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel,támogatni foglak,de nem tartalak vissza,amikor egyedül tudsz menni.
Mindig készen fogok állni,hogy veled legyek a bánatodban,a magányodban,de nem fogom elvenni tőled.
Igyekezni fogok,hogy figyeljek szavaidra,azok jelentésére,de nem ígérem,hogy mindig egyet fogok érteni veled.
Néha dühös leszek,és ezt akkor nyíltan meg fogom neked mondani,hogy ne kelljen a különbözőségeink miatt elutasítást,vagy elidegenedést érezni.
Nem tudok mindig veled lenni,nem hallom meg mindig,amit mondasz,mert van,amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek,és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled,amennyire tudok.
Tanulom,hogy ki tudjam ezt fejezni akiket szeretek,akikkel törődök,akár szavakkal,akár azzal,ahogyan létezem, másokkal és magammal.
És ezt úgy hívom,hogy nyitott kézzel szeretni!
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól,de már egyre jobban megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése