Csitáry-Hock Tamás: Mosolyvarázs, Mosolyhíd, Mosolyszárnyak

Kép: Józsa Judit: Múzsák kertje

Az író, akinek könyvei nem kaphatók könyvesboltban, kéz alatt és kézről kézre adják tovább kicsiny idézeteit az olvasók és pörögnek elénk a mindennapok hírcsatornáin.
Abban az épületben dolgozik, ahol mindennap ebédeltem, egy koncerten végül megpillantottam, igen él, igen van, létezik... s létezik egy élhetőbbnek vélt, szerethetőbb, esendőbb, emberibbnek látott világ.

***


A legnagyobb küldetés teljesítéséhez nem kellenek embertömegek. Elég egyetlen is. Az Egyetlen. Akinek te teszed szebbé a napjait, te vigyázol rá, te örülsz, te szomorkodsz, te aggódsz vele.

***

A Napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá.

***

Van a varázs...
Éled az életed. Amiben sok minden történhet.
Vannak benne mosolygós reggelek, magányos
déli kávézások, esős délutánok, kandallós esték.
Néha a rég várt könyvet hozza a postás,
máskor csak kevésbé várt számlákat.
Van, hogy új munkahelyet találsz, de van,
hogy a régit veszíted el.
Vannak boldog találkozásaid és fájdalmas búcsúzásaid.
Élsz. Teszed a dolgod. És álmodsz.
Aztán egy napon belépsz valahová. Egy helyiségbe.
Egy teljesen szokványos, szürke, semmi különöset nem adó helyiségbe.
Legalábbis amikor belépsz, még így van.
De valahogy, egy pillanatban szemben találod magadat valakivel.
Vele, Rád mosolyog, szól hozzád.
Beszéltek, és közben történik valami.
Valami, amit szavakkal még nem tudsz
megfogalmazni, amit csak érzel.
Elköszönsz Tőle, kilépsz az ajtón, de már másik ember
csukja be maga mögött az ajtót.

Akit egy mosoly megfogott, akit egy mosoly a hatalmába kerített.
Egy mosoly, ami nem csak mosoly. Hanem lélek. Érzés.
Igen, ott bent, a szürke falak között történt valami. Varázslat.

Bizony, létezik ilyen varázs. Mosolyvarázs.

***
 A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Téged.

***

Van az ölelés... Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled. Az ölelés, ami ételed, italod, társad, életed. Az ölelés, amelynek neve van, létezik, lélegzik, él. Az ölelés, aki szeret téged, érez téged, benned van. Az ölelés, aki magát adja neked ölelésében. Létezik ilyen ölelés.

***

Otthont építesz... gyűjtesz rá, megveszed az építőanyagokat, mestereket keresel, terveztetsz, tervezel, szervezel, és végül felépül. Életed legnagyobb vállalkozása. Amire annyit készültél, amiről annyit álmodoztál. És mégsem otthont építettél. Csak házat. Mert az otthont nem a házban találod meg. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon.

Csitáry-Hock Tamás



https://www.facebook.com/csitaryhock.tamas?fref=ts